Ha ezt a bejegyzést elolvasod, örökre elmegy a kedved a késéstől.
Az is kiderül, hogy mi a pontosság kulcsa.
Az is kiderül, hogy mi a pontosság kulcsa.
Sokan alábecsülik a pontosság jelentőségét és hangzatos kifogásokat találnak ki hanyagságukra. "Nem én kések, hanem a világ siet." Ez nevetséges... Következzék 5+1 ok, amiért a késés teljesen elfogadhatatlan:1. A pontatlanság lopás.
Megfosztjuk barátainkat, munkatársainkat az idejüktől. Ha azt mondjuk: "Az idő pénz" tulajdonképpen keveset mondtunk... Hiszen az anyagi javaink elvesztéséért kárpótolhatnak minket. Aki ellopja a pénzünket vagy az autónkat, az később a bíróság előtt felelhet ezért, vagy visszaadhatja, amit elvett. De az időt senki sem adhatja vissza, amitől megfoszt minket a késő ember.
2. A késő mindig komolytalan.
Ha egy megbeszélt találkozóról elkésik valaki, nem csupán azt kommunikálja ezzel, hogy a várakoztatott személyt nem veszi komolyan, hanem, hogy saját magát sem. A rendszeres későben nem lehet megbízni, komolytalan, nem ura a saját életének, így nem lehet rá bízni mások életét sem, az ilyen emberre nem bíznak felelős pozíciót.
3. A késés egy sértéssel ér fel.
A késő sem a találkozó tárgyát, sem a partnert nem tiszteli. Azzal, hogy nem érkezik időben, egyértelművé teszi, hogy olyan embernek tartja, akit várakoztathat. A téma, az ügy, amivel foglalkoznak, szintén várhat. Visszataszító arcátlanság.
4. A késés vereség.
Aki már balszerencséjére elkésett valaha, tudja, hogy milyen érzés, amikor kész helyzet elé állítják, ugratják, vagy nem tud bekapcsolódni a már folyó beszélgetésbe. Aki még nem élt át ilyet, az ne is próbálja ki. Aki késik, az mindig lemarad valamiről. A pontos ember mindig előnyben van morális és információs fölényénél fogva, valamint mert nyugodt.
5. A késés hihetetlen stresszel jár.
Hát nem paradox? Azok futnak a legtöbbet, akik végül elkésnek. Azok érkeznek lihegve egy esemény helyszínére, akik utolsóként érnek a helyszínre. Minden percük eszetlen kapkodás és rohanás. A stresszes és tartalmatlan élet titka: elkésni mindenhonnan.
+1 Minden egyes késés újabb késéseket szül.
Hát nem paradox? Aki precedenst teremt a késésre, akit mindenki eleve pontatlan emberként ismer, arra átokként nehezedik a késés. Minél többször késik el, annál inkább szokik hozzá ehhez a létrontáshoz és önpusztításhoz. Aki le akar szokni teljesen a késésről, annak számára minden találkozó időpontja egy kihívás. Nem szabad elkésnie, mert ő olyan ember akar lenni, aki nem késik sem most, sem máskor.
Légy Te a társaságnak az a tagja, akire mindig lehet számítani, akihez érdemes igazodni. Megújulni bármikor lehetséges. A szokásainkon változtatni sosem késő (de mindig a jelen pillanat alkalmas rá egyedül). A késés ellen az óra, a napunk tudatos megtervezése, a távolságok reális felmérése mind segíthetnek. De legfőképpen egy olyan attitűdre van szükség, amely a hétköznapoknak is a megfelelő igényességet és tiszteletet adja meg.
Erről az attitűdről bővebben itt olvashatsz: Rudolf Pannwitz: A hétköznap értéke
A pontosság kulcsa a tisztelet. Tisztelet mások és saját időnk iránt, tisztelet a pillanat iránt. Tisztelet nélkül nem megy.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése